Why would I want to?

     Joyce szinte feltépte az ajtóm, úgy rontott be rajta. Vigyorgott és eszeveszettül hadonászott, majd mikor végre lenézett rám azonnal hátat fordított.

  - Jesszusom Alice! - sikított fel.

  - Joyce, tudod mit jelent az, ha valaki fürdik? - akadtam ki.

  - Hogyne tudnám! Ma este party lesz! - ugrált nekem háttal.

  - Joyce, minden ember fürdik este - csavartam magamra egy törölközőt.

  - Nézőpont kérdése csupán - fordult meg. - Mesélj inkább, mizu a mentorkáddal? Láttam róla képeket. Hát az a pasi, na hát az már pasi - bólogatott elismerően.

  - Ugye tudod, hogy valami baj van az agyaddal? - döbbentem le teljesen.

  - Alice, ismerlek már - mosolygott, majd kisétált a nappaliba.

  - Thomas valóban jó fej, kedves, humoros, és eszméletlen aranyos, de barátnője van - sóhajtottam.

  - Ho! Thomas? Én Harryről beszélek. Láttam, hogy milyen képet tett ki és gondoltam..

  - Micsoda? - képedtem el.

Azonnal telefonom után nyúltam, amin Thomas neve villogott. Francba a némítással. Összevont szemöldökkel néztem Joycera, de ő csak megrázta a fejét magasba tett kézzel, hogy nem szól bele a dolgomba.

  - Thomas! - vettem fel végül.

  - Mi ez a kép? - kiabált.

  - Kép? - kérdeztem.

  - Elég jól szórakozol azon, hogy a füled csócsálja - idegeskedett.

  - Nem is vagyok vele! Itthon vagyok a barátnőmmel, javaslom te is folytasd ezt az elfoglaltságod - szakítottam meg a vonalat.

Ezzel egyetemben Joyce mellém pattant és érdeklődve nézett rám, majd egy sóhajtás kíséretében a szekrényemhez sétált.

  - Vodka vagy gintonik? - kapkodta ki a megfelelő göncöket.

  - Mindkettő - adtam be a derekam.

  - Siess, Janet már vár - rakott le elém egy kihívóbb darabot.

Még indulás előtt kisminkeltem magam, majd egy hosszabb kabátot vettem és elindultam Joyce társaságában a törzshelyünkre. Persze felismertek, és képet akartak és mindent egyszerre. Mikorra elmentek végre le tudtunk vetkőzni a csajokkal, ezt követően egy kezdőkoktél kíséretében elmeséltem nekik mindent. Ismét koktél következett aztán egy vodka, cherry és így sorjában míg eléggé jól éreztem magam. Janet figyelmeztetett, hogy elég lesz, de nem hallgattam rá, szórakozni akartam. Szabad akartam lenni és kicsit elfelejteni Thomasékat. Biztosan a barátnőjét ölelgeti és fergeteges estét csapnak a paplanok között egy üveg pezsgő kíséretében, csokiba mártott eperfalatkákkal. Idegesen összeszorítottam fogaim majd lehúztam még egy felest. A lányokkal táncra perdültünk, mindenki nézett minket, sokan kameráztak. Valahogy nem érdekelt. El akartam felejteni mindent és nem akartam lekötve érezni magam. Mikorra visszatértünk az asztalunkhoz láttam, hogy Harry keresett többször is. Fintorral az arcomon mentem ki a mosdóba, hogy felvegyem neki a telefont.

  - Alice hol vagy? Tudod, hogy veled van tele az internet? - akadt ki.

  - Nincs hozzá közöd és egyébként drágám miattad van velem teli! - kiabáltam a telefonba.

  - Részeg is vagy? Jesszusom, azonnal indulj haza! - parancsolt rám.

  - Nem! Nem parancsolhattok nekem. Független nő vagyok. Ne akarjatok már egy szexért ennyire rám akaszkodni! - hordtam le.

  - Alice nem egy menetről szólsz, ezt te is tudod - sóhajtott. - Maradj ott, odamegyek - nyomta ki a telefont.

Fújtatva törtem ki a női illem helységből, majd leültem barátnőim mellé. Idegesen nyeltem le a maradék italom. Janet nem bírta ki, rá kérdezett.

  - Melyikhez húz a szíved? - mosolygott kedvesen.

  - Egyikhez sem! Mind a kettő egy ...egy hisztis picsa - csaptam az asztalra. - Tudom, hogy fiúkról van szó! - intettem le.

  - Jó! Van egy ötletem! - csattant fel Joyce. - Próbáld ki mindkettőt és dönts! - vigyorgott rám és Janetre.

  - Tehát, döntsem el, hogy melyiknek adom oda a szüzességem, aztán feküdjek le a másikkal is és válasszak? - értelmeztem.

  - Igen - bólogatott Joyce.

  - Miért akarnám ezt tenni? - húztam fel a szemöldököm.

  - Mert jó pasik - értetlenkedett Janet.

  - Te tényleg ilyen hülye vagy, igaz? - néztem rá hunyorogva.

  - Alice, tizennyolc éves vagy. Ideje lenne már - kortyolt italába Joyce.

  - Hát én nem hiszem - vontam meg a vállam.

  - Valóban? - szólalt meg egy nagyon ismerős hang a hátam mögül.

Összerezzentem. Leheletét éreztem a vállamon, de nem mertem megfordulni. Tudtam, hogyha most szembenézek vele én repülök az X-Faktorból. Meredten néztem előre és vártam, hogy mikor fordít maga felé székestül. Nem tette, így az ordító tömegben is beállt közöttünk a csönd.
  - Alice, kérdeztelek - vált ingerlékennyé hangja.
  - Magatokra hagyunk titeket - állt fel Joyce Janet társaságában, majd eltűntek.
  - Alice Rosalie Lawson, kérdeztelek! - csapott a szék karfájára.
  - Mit érdekel az téged? - fordultam vele végre szembe.
  - Mert - felelt egész egyszerűen.
  - Nem túl kielégítő válasz - fintorogtam.
  - Viszont, persze egyikünk az lenne, vagy mindkettőnk? - szórtak szikrákat szemei.
  - Ó, szóval most már én vagyok a rossz? Meg se fordult a fejemben, ti viszont hetek óta üldöztök engem. Akadjatok le rólam! - kiabáltam az arcába.
  - Akadjunk? - kérdezte meg sem moccanva.
Mereven néztünk egymás szemébe hosszú percekig, majd végül elvigyorodott és eltávolodott kissé tőlem.
  - Akadjunk? Vagy akadjak? - kérdezte gúnyosan.
  - Hagyjatok békén - néztem rá szúrósan.
  - Alice, nagyon szívesen, de akkor valaki nagyon rád fog kattanni, akit nagyon meg fogsz bánni - mondta ellenszenvesen.
  - Thomas, légyszíves! - csuklott el a hangom, majd kirohantam.
Gyors léptekkel indultam el haza, mikor meghallottam, hogy fut utánam valaki már szinte vágtáztam egy közeli buszmegálló felé, ahova épp akkor érkezett be a busz. Utolsó pillanatban elkapta a kezem, majd magához húzott.
  - Nem tudlak békén hagyni, nem tudlak elengedni, nem tudok beletörődni abba, hogy az övé leszel - tette kezeit az arcomra. - Alice nem megy, egész egyszerűen nem megy!
Mélyen szemeimbe nézett, könyörgőn. Nem tudtam megszólalni, csak meredten bámultam a kék szempárokat. Lassan közeledni kezdett felém, nekem pedig földbe gyökerezett a lábam.