Before the show

     Idegesen tördeltem ujjaim a főpróbán a mikrofon előtt állva. Tudtam a szöveget, a koreográfiát és minden lehetséges változtatást, mégsem tudtam felülkerekedni magamon. Thomas aggódó tekintettel fürkészett én pedig semmi másra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy mennyire csalódott lesz, mikor meghallja, hogy tiltása ellenére találkoztam az egyik mentortársával. Előítéletes voltam mindig is, de Harry bebizonyította, hogy nem szabad, mert lehet egy jó emberrel hoz össze a sors. 

  - Jó, állj! Valami gond van Alice? - szólalt meg Perrie.

  - Nincs semmi - ráztam meg a fejem. 

  - Akkor kezd el légyszíves - mondta Christina.

Nagyot nyeltem, majd bólintottam. Belekezdtem volna, ha Harry nem szól közbe. Szívverésem az egekig szökött, féltem, hogy bárki is rájön a tegnap estére. Tilos, tiltott, nem szabad. Az agyam ezt el is fogadta, a szívem harcolt ellene. Olyan rég nézett egy fiú rám úgy, mint egy lányra. Olyan rég törődött már velem valaki szeretetből.

  - Thomas, valamivel megbántottad? - vonta mentorom kérdőre Harry.

  - Normális vagy Styles? Nem terrorizálom a mentoráltjaim - mordult fel a kérdezett.

  - Alice, biztos minden rendben van? - kérdezte ismét Perrie.

  - Persze, csak izgulok - bólintottam. - Kezdhetném?

  - Csak nyugodj meg, profi voltál a múltkor is - kacsintott Harry.

Szaporábban vettem a levegőt. Szuper, ahhoz képest, hogy megbeszéltük ezt az egész dolgot ő csak próbálkozik továbbra is. Nem akartam azt, hogy erre bárki is rájöjjön. Egyszeri eset volt, mert egy kis odafigyelésre vágytam, semmi többre. Ő máshogy gondolta ezt, szeretett volna velem összefutni néha, ha éppen ráért és amúgy sem volt más, jobb dolga.

  - Mire is gondolsz Harry? - nézett rá szúrós tekintettel Christina.

  - Kezdjük inkább a próbát - pattant fel Perrie a székéből.

Tudta, ismeri Harryt és a szándékait. Egyenesen felém közeledett majd lehúzott a színpadról. Egyenest a LED fal mögé.

  - Mondd kérlek, hogy nem az folyik itt, amire én gondolok, hogy folyik! - nézett rám könyörgőn.

  - Perrie, próbálnom kell. Muszáj elkezdenem különben mindenki késni fog - próbáltam volna visszamenni.

  - Jó ég! Te tényleg azt csináltad, amire gondoltam! Alice, te ennél okosabb, értelmesebb lány vagy - fogta meg a kezem. - Nem teheted ezt meg Thomassal. Szeret téged!

  - Minden mentoráltját szereti, hiszen mi vagyunk a csapata - forgattam meg a szemeim.

  - Akkor mutasd most meg, hogy nem Harrynek van igaza. Illetve, próbáld előadni, hogy csak húzná az agyad, de nem sikerül neki és hogy hallgattál Thomasra. Ha bármi baj van akkor pedig keress meg nyugodtan - mosolyodott el.

  - Kimegyek és előadom a számom - bólintottam.

Mire visszasétáltunk Thomas idegesen szorongatta a kabala karkötőjét és meredten nézett rám. Próbáltam Christinára és Perriere nézni, hogy a lehető legkevesebbet mutassak magamból és az érzéseimből. Végre valahára belekezdtem Selena Gomez Perfect című számába. Mindenre odafigyeltem, amire Thomas figyelmeztetett éneklés közben és Perrie szavai hangzottak el újra és újra a fejemben. Szám közepénél járhattam mikor végre Thomasra tudtam nézni, aki feszülten nézett rám. Ha a szemeivel tudna bármit is csinálni, most sírnék már. Nem a fájdalomtól, de ha beszélni tudna a tekintetével, akkor biztosan elmondaná a véleményét és azt, hogy mélyen csalódott bennem. 

  - Maybe I should be more like her.. - énekeltem teljesen átadva magam a dalnak.

A táncosok lenyűgöző koreográfiát találtak ki erre a zenére, ami tényleg illik a dalhoz. Szinte előadtak egy életszituációt. Passzolt hozzám a dal, passzolt az életemhez. Egy nagy szerelmem vette el tőlem az a lány. Nem tehetek róla, nem tudok átlépni a helyzeten. Utolsó soraim énekeltem, mikor hátra kellett lépkednem és az egyik táncosnak át kellett volna karolnia, de elfelejtettek szólni a változásról, így egy lány borult a lábam elé, majd arrébb fordult. Értetlenül álltam a helyzet előtt, de próbáltam a régi koreo szerint csinálni a dolgom. 

  - She's perfect - énekeltem majd a mentorok felé nyújtottam kezem, ahogy a koreográfiában volt.

A zene elhalkult, mindenki megtapsolt, még a csapattársaim is. Nyílt főpróba volt ugyan, de csak mi voltunk jelen és pár szakmabeli.

  - Kérjük a következőt! - mondta Christina, aki elismerően mosolygott.

Valamit összesúgott Thomassal, aki ideges volt és ökölbe szorította a kezét. Aggódtam, hogy valami problémája van, és a problémája a hibázásom ének közben. Lesiettem a színpadról majd egyenest az öltöző felé vettem az irányt. Becsuktam magam mögött, majd a földre rogytam. Tudnom kellett volna, hogy mekkora hibát követek el. Most én leszek az X-Faktor szajhája, aki meg volt az egyik mentornak. Simán meggyengített egy brit szépfiú. Gondolnom kellett volna az ilyen dolgokra. Pár perc elteltével valaki kopogtatott az ajtón. Nem tudtam megszólalni a könnyeimtől, és nem is akartam.

  - Alice, magyarázatot követelek! - rontott be Thomas. - Mégis mi a francot beszél ez az idióta Styles? - fakadt ki.

Látszólag megdöbbent, hogy a földön ülve talál rám. Vett egy mély lélegzetet, majd lekuporodott mellém és átkarolta a vállam.

  - Olyanok vagytok nekem, mint a .. - gondolkozott el. - Hagyjuk, mindenkire máshogy tekintek itt - zárta le a témát hirtelen. - Mi igaz abból, amit Harry mondott? Vagy minden igaz? Alice kérlek mondd, hogy nem! - fürkészte arcom.

  - Eltöltöttünk egy estét, semmi több nem volt - nyeltem egy nagyot.

  - Tehát megkapott téged - suttogta.

  - Nem! Ilyenről szó nincs! Borozgattunk és elcsattant néhányszor egy csók - pityeregtem.

  - Ha tehetném.. - állt fel mellőlem - most lemondanék arról, hogy a mentorod legyek továbbra is. Házon belül tartjuk ezt az egészet, de ígérd meg, hogy nem állsz vele többet le - nézett rám megvetően.

Bólintottam egy nagyot, majd felálltam és hozzá léptem. Valamiért azt éreztem, hogy nem szabad most útjára engednem mentorom. 

  - Thomas, kérlek beszéljük ezt meg - töröltem meg arcom.

  - Mit Alice? Te egy független nő vagy, szabad akarattal - rázta meg a fejét.

  - Nem akartam, hogy így alakuljon - sóhajtottam.

  - Hát én sem - értett egyet velem. - Figyelj, ettől még ugyanúgy szeret mindenki. Megértik, hogy a nagy Harry Stylesnak nehéz ellenállni, de azért legközelebb próbálj meg. Jó? - simította meg karjaim.

  - Nem haragszol? - szipogtam.

  - Nem, mert ha lány lennék, és olyan szép, mint te, akkor valószínűleg már itt flörtölnék mindenkivel, aki férfi - mosolyodott el. - Tehetséges énekes vagy, de kérlek legyél tehetséges a megfelelő ember választásában is - ejtett el egy kisebb sóhajt. - Vissza kell mennem, de este fussunk légyszíves össze egy beszélgetésre. Rendben?

  - Persze! Mikor és hol? - bólintottam.

  - Legyen nyolckor a The Great Roomnál - mosolygott kedvesen.

  - Rendben - viszonoztam gesztusát.

Azzal el is hagyta az öltözőt. Olyan gyorsan öltöztem át saját ruháimba, mint a villám. Arcomról letöröltem a sminket, mert egyáltalán nem szeretem, ha túlzott sminket viselek. Boldogan kaptam fel a táskám és a telefonom, majd kisétáltam az öltözőből, mikor egyenesen nekiütköztem valakinek.

  - Hova ez a nagy sietés Miss Lawson? Talán találkozója akadt? - vigyorgott gonoszan Harry.

  - Nem érek rád - mondtam neki flegmán.

  - Pech, pont nem érdekel, hogy kire érsz rá - vonszolt vissza az öltözőbe. - Miért tagadod, hogy van közöttünk valami? Hahó, én vagyok Harry Styles! Tudod, hány versenyző epekedik utánam? - értetlenkedett.

  - Nem fogod fel, hogy nekem nem kell több tőled? - ráztam meg sóhajtva fejem. - Nem akarom a tegnapit folytatni.

  - Akarod, csak Thomasnak akarsz megfelelni. Alice, ő csak a mentorod. Sose lesz számodra több. Barátnője van, akivel boldog. Ma este pedig, ha találkoztok biztosra veszem, hogy vinni fogja Dove Cameront is. Aranyos lány, de ki tudja nyírni az embert, légy nyugodt - ült le a kanapéra.

  - Honnan veszed? - fintorogtam.

  - Alice kérlek, szerinted ki által került be Thomas a Disneyhez? Ki hozta ide a csajt, hogy eltöltsön pár napot Londonban, titokban? Kinek volt meg? Kihez rohant azonnal, mikor meglátta? Ki fektette meg aznap este? Sorolhatom még, ha szeretnéd, de szerintem rájöttél, hogy ez a Thomas nem egy jó választás - vonta meg a vállait.

  - Hogyan? - döbbentem le.

  - Doveval én szórakoztam mielőtt Thomas a képbe került. Lecsapta a kezemről, bár nem volt nagy jelentősége, a lány bárkivel összeáll - állt fel és lépett hozzám közelebb. - Én csak neked akarok jót - suttogta a fülembe.

  - Köszi az aggódást, de megoldom magam is - löktem arrébb.

Sietve hagytam el az épületet, majd mikor végre kiértem előkaptam a telefonom és pötyögni kezdtem. A címzett Thomas volt.

  ,, Hallom, hogy a barátnőd a városban van! Örülök neki, tényleg. Akkor a mai estét gondolom ejtjük.."

,,  Igen, itt van Dove. Be szerettelek volna mutatni neki. Akkor tegyük át más időpontra?"

,,Nem szükséges. :) Holnap majd összefutunk az élő show előtt. Jó éjszakát Thomas!"

,, Alice!"

,, Igen?.."

,, Ezt meg akarom veled beszélni, nem úgy van semmi sem, ahogy tudod."

,, Thomas, a mentoráltad vagyok. Biztos, hogy nekem kell tudnom arról?"

,, Mindenképp."

Értetlenül zártam le telefonom, majd zsebembe csúsztatva elindultam a lakásaink felé. Egyedül voltam otthon, így gondoltam megmártózok kicsit egy kád forró fürdőben. Mindent előkészítettem, gyertyákat is gyújtottam és beraktam lejátszási listán a kedvenc zenéim. Elmerültem a habokban, énekelni kezdtem. Teljesen megfeledkeztem magamról, a világról és a problémáimról. Éppen a refrénnél tartottam mikor valaki szinte bevágta a fürdőszoba ajtaját.