Ragyogó árnyékok

     Joyce szinte feltépte az ajtóm, úgy rontott be rajta. Vigyorgott és eszeveszettül hadonászott, majd mikor végre lenézett rám azonnal hátat fordított.   - Jesszusom Alice! - sikított fel.   - Joyce, tudod mit jelent az, ha valaki fürdik? - akadtam ki.   - Hogyne tudnám! Ma este party lesz! - ugrált nekem háttal.   - Joyce, minden ember fürdik este - csavartam magamra egy törölközőt.   - Nézőpont kérdése csupán - fordult meg. - Mesélj inkább, mizu a mentorkáddal? Láttam róla képeket. Hát az a pasi, na hát az már pasi - bólogatott elismerően.   - Ugye tudod, hogy valami baj van az agyaddal? - döbbentem le teljesen.   - Alice, ismerlek már - mosolygott, majd kisétált a nappaliba.   - Thomas valóban jó fej, kedves, humoros, és eszméletlen aranyos, de barátnője van - sóhajtottam.   - Ho! Thomas? Én Harryről beszélek. Láttam, hogy milyen képet tett ki és gondoltam..   - Micsoda? - képedtem el. Az...

     Idegesen tördeltem ujjaim a főpróbán a mikrofon előtt állva. Tudtam a szöveget, a koreográfiát és minden lehetséges változtatást, mégsem tudtam felülkerekedni magamon. Thomas aggódó tekintettel fürkészett én pedig semmi másra sem tudtam gondolni, mint arra, hogy mennyire csalódott lesz, mikor meghallja, hogy tiltása ellenére találkoztam az egyik mentortársával. Előítéletes voltam mindig is, de Harry bebizonyította, hogy nem szabad, mert lehet egy jó emberrel hoz össze a sors.    - Jó, állj! Valami gond van Alice? - szólalt meg Perrie.   - Nincs semmi - ráztam meg a fejem.    - Akkor kezd el légyszíves - mondta Christina. Nagyot nyeltem, majd bólintottam. Belekezdtem volna, ha Harry nem szól közbe. Szívverésem az egekig szökött, féltem, hogy bárki is rájön a tegnap estére. Tilos, tiltott, nem szabad. Az agyam ezt el is fogadta, a szívem harcolt ellene. Olyan rég nézett egy fiú rám úgy, mint egy lányra. Olyan rég törődött már velem...

- Éééééés vége! - csattant fel a rendező. - Alice, veled legalább jól megy a munka - mosolyodott el halványan Victoria. Éppen a bemutatkozó kisfilmeket vettük fel. Még nyár elején jelentkeztem az X-Faktorba, ahol sikeresen be is jutottam a legjobb tizenkét versenyző közé, mentorom pedig a mai nap fog kiderülni. Mit mondhatnék magamról? Tizennyolc éves vagyok, a nevem Alice Lawson. Londonban születtem és itt is nőttem fel. Legjobb barátnőim Joyce és Janet, akik életem jelentős részét kiteszik a hülyeségeikkel. Mit gondoltok kiknek köszönhető, hogy itt vagyok? Persze szeretek énekelni, nincs is ezzel baj, de nem akartam sose több ezer ember előtt énekelni. Azokat meg se említem, akik otthon a TV előtt ülve néznek és bírálnak.   -Alice, kérlek fáradj át a mentorok öltözőjébe a többi lányhoz. A mentorotok hamarosan érkezik - mosolygott kedvesen az egyik crew tag. Eleget téve kérésének befáradtam a többi lányhoz. Izgultunk, egymás kezét szorongattuk ott négyen. Alapjában...